Bódai-Soós Judit, a Visszafelé szaladó fák, a Más világok és még tíz másik könyv szerzője, így mesélt magáról: Falun éltem gyerekkoromban, kertes házunk volt, ahol természetes része volt az életünknek a gazdálkodás. Mindenfélét termesztettünk, amit a föld elbírt, illetve volt sokféle haszonállatunk is. Amikor Budapestre költöztem, más életmódra kellett berendezkednem. 17 évig laktunk panelben, egy éve költöztünk családi házba, ahol egész kicsi kertünk van. Emiatt szoktunk rá a tavasztól őszig tartó „Szedd magad!” lehetőségekre, amely kisgyerekkel is jó családi program lehet. Két-három évesen már kisfiam is besegített a maga módján azzal például, hogy az eperföldön tömte a pocakját. Akkoriban az erkélyen balkonládákban paradicsomot termesztettünk, és volt néhány fűszernövényünk is. Most a kicsi kertben több a lehetőség, mint a panelben volt. Paradicsomunk, paprikánk van annyi, hogy nem kell venni. Uborka is van, kelbimbó, cukkini, csillagtök, céklarépa, hagyma, sőt, még 3 bokor görögdinnye is kelt magától. 84 éves anyukám a befőző-bajnok. Neki köszönhető, hogy lett sok üveg savanyúságunk: uborka, gyöngyhagyma, paradicsom, dinnye. A múlt évben sok sárgabarack lekvárt főztünk, ezért ezt idén kihagytuk, főztünk viszont jó néhány üveggel szilvalekvárt. Anyukám reszelt almát is tett el üvegekbe, így télen is ehetünk majd almáspitét. Én inkább fagyasztok: sok cseresznyét, meggyet, földiepret, barackot, áfonyát, szilvát, málnát. Illetve néhány zacskó zöldborsót és zöldbabot is. Kisebb mennyiségben szoktam extra dzsemeket főzni. Idén például kivilekvárt készítettem. Fiam kicsi korában "békalekvárnak" hívta, és nem volt hajlandó enni belőle. Tervben van még néhány apróság, mert lesz még sok paradicsomunk és 2 kis görögdinnyénk, ami már nem tud beérni, így savanyúságként kap új értelmet, illetve sok szép kelbimbónk is lesz. Valamikor ősszel készítek majd narancsdzsemet és almalekvárt is. A többi meg a jövő titka. Bogyiszlói vagyok, így mi elég paprikásan főzünk. Nálunk a zöldborsóleves, borsófőzelék, zöldbabfőzelék is piros, és tejföllel esszük. A tökfőzelékbe is kerül fűszerpaprika, csak azt én nem szeretem (se paprikával, se anélkül). Szintén hazai recept a sós-borsos tejfölös kalács. Mivel víz mellett nőttem föl, elég sok halat is fogyasztunk (főleg hazai fajtákat) halászlé, paprikás lisztbe forgatott sült hal, illetve rántott hal formájában. Nálunk a kenyérnek gyürkéje van, és a mai napig keresztet rajzolunk az aljára, mielőtt megszegnénk.

Radics Renáta, Tóalmáson élő óvodapeadagógus, aki a hivatása és az írás mellett nagyon szeret sütni-főzni, szívesen építi be receptjeibe a régi hagyományos ételek elkészítési módjait, praktikáit. Ő írta többek között a Fotelmesék, Emlékeim kertjében, Marci és Zsuzsi kalandjai című könyveket. Az utóbbi, folytatásos mesekönyvben szereplő finomságokból tervei közt szerepel egy különleges szakácskönyv megírása. Ő is sok érdekességet mesélt saját konyhájáról: Mindig nagy izgalommal várom a kertünk ébredését, a frissen szedett zöldségekből való reggelizéseket, a kedvenc sütemények utánozhatatlan, üde, gyümölcsös ízeit. S persze azt is, hogy a fölöslegből aztán megtölthessük a kamrát, a fagyasztót, illetve a konyhaszekrényeket. Szerencsére a rokonoktól, barátoktól is sok gyümölcsöt, zöldséget szoktunk kapni, így van mivel feltölteni a készleteinket. Judithoz hasonlóan nálunk is nagy sláger a reszelt alma eltevése üvegekben, becukrozva, fahéjjal ízesítve, így kész is előre a sütitöltelék belőle. (Milyen jó télen, amikor csak rá kell önteni a kinyújtott tésztára.) Az utóbbi időben dzsemfixet használok a tartósítására. Minden évben készítünk házi ételízesítőt is, amihez a zöldségeket egy általunk barkácsolt keretes hálóban szárítunk. A végeredmény egy nagyon szép, színes keverék, ami minden étel ízét fel tudja dobni. Idén a paradicsombefőzés után próbaként leszárítottuk a paradicsomok héját is, amiből sóval összekeverve nagyon finom fűszersó lett. Sokféle házi fűszerkeveréket is szoktunk csinálni, amikhez már megvannak a bevált receptjeink. Plusz leszárítjuk a maradék mentát, citromfüvet is a téli teázásokhoz. A fagyasztóba is kerülnek finomságok, idén zöldbab, borsó, lecsócsomagok, szilva a szilvás gombóchoz előre porciózott kis csomagokban, panírozott cukkini is többek között. Aztán szoktunk készíteni reszelt, sózott fokhagymát is, a hűtőben tároljuk üvegekben. Minden évben írok egy listát, hogy miből mennyi van a kamrában és következő évben megnézem, hogy mit érdemes pótolni. Cigány származásomnak köszönhetően sokféle különleges finomság került az asztalunkra gyermekkoromban is, mint például a cigány kenyér, vagyis a bodag, aminek van sütőben és kályha tetején sült változata is. A bodag alapreceptje: liszt, víz, só, esetleg egy kis szódabikarbóna. Legtöbbször a kályha tetején sütöttük, majd jó melegen félbevágtuk, megkentük sült zsírral vagy hurka zsírjával. Nagymamám főleg tepsiben sütötte, a lecsó elmaradhatatlan kísérőjeként. A legtöbb étel pirospaprikás alappal készült. A fánkot a mi családunkban pampuskának hívják. Emlékszem, amikor kislány voltam, hány ember kapta fel a fejét, mikor azt mondtam, anyu sütött pampuskát.

Klára Borbírónak eddig két regénye jelent meg a Helma kiadó gondozásában: a Szomjazó ködfolyók és a Gyere haza tegnap!. Az MKMT keretében karácsony előtt várhatóan további két regény fog megjelenni: a Szigma bűnügyi thriller sorozat következő kötete, az Így múlunk el, valamint a Hatalom, pénz, szerelem című krimi/thriller pályázat nyertes novelláiból készülő antológia, amelyet ő szerkeszt. Ő így mesél befőzési szokásairól: A mi házi gazdaságunk elég apró, leginkább vásárolt termékeket tartósítunk. A vendégváró mézes – ágyas időnként lecsúszik vendégség nélkül is, de saját használatra inkább a gyógynövényes pálinkák fogynak. Én a fehér ürmös mellett tettem le a voksomat. A csemegeuborka az idei nagy kedvenc, most készítettük először. Tavalyi kísérletünk a reszelt édes paprika is teli találat volt, azóta ott szomorkodik a polcon az utolsóként megvásárolt Édes Anna. A magozott meggybefőtt a jolly joker. Natúr, csokis meggyes és pálinkás változatban is készítjük, így levesként, süteménybe, sültek mellé és még számos módon fogyasztjuk. Én keverem a konyhákat. Pl. ma pizzát sütök, de kenyérlángos tésztával. Ezt egy regényhősöm is így csinálja. Amúgy nemigen főznek a könyveimben. A kenyérre rajzolt kereszt nálam is dívik, de a kenyérnek nem gyürkéje, hanem serclije van. Sky S.T., az MKMT mozgalom egyik elindítójaként és a Vigyázat! Jövök!, A szomszédom egy jó pasi, A férjem egy jó pasi, az Asperg család - Emily című könyvek szerzőjeként mesél saját szokásairól: Én Heves megyéből származom, annak a Borsod felé eső végéből, egy kis faluból. Tipikus falusi kislányként már ahogy járni tudtam, segítenem kellett a kertben, a konyhában. Annak ellenére hogy szinte bármit el tudok készíteni, nem vagyok egy konyhatündér. Érdekes volt Radics Renáta sorait olvasni, mert annak ellenére, hogy kicsit távol éltünk egymástól, kiderült hogy a fánk nálunk is pampuska, és a bodagot is hasonlóan készítjük. Tojáshoz lisztet adok, egy kis sót, szinte kenyér sűrűségűre keverem és gyorsam kisütöm. A mai napig, ha bármit kirántok, mindig úgy csinálom, hogy maradjon kis tojás bodagnak. Egyébként egy pici tejjel dúsítva is isteni finom. Öcsém szereti megborsozni vagy paprikázni, és tejfölös lilahagymával enni. Hosszú évek óta élek Johannesburgban, és itt is igyekszem megőrizni a hazai ízeket. Mindemellett szívesen ismerkedem az afrikai konyhával is. Nekem a nigériai ételek jönnek be. Nagyon hasonló az íz-világuk, mint a hagyományos magyar konyhának: csípős, hagymás, paprikás, paradicsomos. És persze hús hússal. Hiszitek vagy sem, de vásároltam már magyar savanyúságot is itt, igaz, német címkével. Ami viszont nagyon hiányzik, az a csípős piros arany, mert ehhez hasonló fűszert még nem sikerült felfedeznem sehol. És bár otthon beköszöntött az ősz – nálam épp csak megjött a tavasz, szóval itt az ideje elvetni a paprika magot, hogy idén is legyen saját termésem.

Juhász Judit jelenleg GYES-en lévő édesanyaként, egy 17 hónapos kislány mellett írta a Rozmaringkulcs, a Hová lett Eszter? és A nap, amikor a feleségem megölte a bátyámat című regényeit. Ő konyha terén sok mindent tanult a nagymamájától, amelyekről most mesél: Nekem a nagymamám volt mindig is a nagy eltevő. Nála soha, semmi kárba nem veszett, amit nagyapám megtermelt a kertjükben. Mindig tettek el fagyasztva zöldborsót, sóskát, mangoldot, nagyanyám is készített sózott fokhagymát, illetve főztek be paradicsomlevet, zöldbabot, lecsót, rengeteg lekvárt, szörpöt... A férjemmel panellakásban élünk, így részben azt tettem el, amit nagyszüleimtől kaptunk. Felkockázva fagyasztottam le tavaly paradicsomot, amiből jó lecsó készült télen, de fagyasztottam petrezselymet is. Az erkélyen nagyon jól lehetett szilvát és almát aszalni. Most tizenhét hónapos a lányom, így mellette tavaly a szülés miatt, idén a hatalmas figyelemigénye miatt nem nagyon tudtam eltevésre koncentrálni, de azért sikerült az erkélyen cserépben petrezselyemzöldet és oregánót nevelnem. Ezekből még mindig tudok frisset vágni levesbe, húsokba. Én a nagymamámtól tanultam főzni. Mindkettőnk konyhájára jellemző, hogy a levesekhez és a szószos húsokhoz sok paradicsomlevet használunk. Legyen szó akár hús-, akár zöldséglevesekről, mindig sokféle zöldséggel főzzük, keveset habarunk, a főzelékeknél előnyt élvez a fokhagymás rántás.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk bemutatni a Magyar Könyv is Magyar Termék mozgalmat: Az MKMT mozgalom célja a magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek népszerűsítése. A mozgalom elindítója: Sky S. T. Dél-Afrikában élő magyar származású írónő valamint a Helma Kiadó, aki magyar szerzők magyar nyelven írt könyveinek kiadására specializálódott. AZ MKMT mozgalomban résztvevő szerzők által megjelent könyvek elérhetőek a Helma kiadó oldalán (www.helma.hu)és a mozgalom oldalán, az alábbi linken: https://mkmt.hu/irok-konyvek/konyvek