Tokajival fűszerezett bortörténet
Ismerték e Mátyás udvarában a tokaji aszút? Ittak e a különleges édes-mézes, tüzes borból a középkorban?
Bár az első hiteles feljegyzés, aszú szőlő bor néven 1571-ből való, de a szaktudomány már a XVI. század elejétől-közepétől eredezteti a különleges nedű készítésének gyakorlatát. A XVI. század végén Szikszai Fabricius Balázs, a sárospataki Református Kollégium tanára említi latin-magyar szótárában. A különböző források gyakran más-más hivatkozási alapot ismertetnek. Az egyik forrás szerint az aszúkészítés folyamatát először Sepsi Laczkó Máté az itteni birtokosok, a Rákócziak lelkésze írta le a XVII. század közepén. Ám bizonyos források arra engednek következtetni, hogy ennek előtte is, már a XV. század második felében is ismerték az aszúbort, megelőzve több száz évvel a hasonló Rajna-menti borokat. Évszázadok távlatából nehéz megítélni a pontos dátumot. Az viszont tény, a hogy Tokajban és környékén, a Zemplén déli lejtőinek falvaiban és városaiban világhíres bor terem. Az aszú gyors karrierjét elősegítette az a hiedelem is, hogy aranyat tartalmaz. A bor gyönyörű arany színe tévesztette meg Galeotto Marziót, aki azt feltételezte, hogy az aszú színét a hegyben lévő arany idézi elő, mivel a tőke magába szívja, és a bogyójába juttatja ezt az értékes nemesfémet.
Egy másik, ismert történet szerint I. Ferdinánd császár 1562-ben a tridenti zsinatra az ország képviseletében Draskovics bíborost küldte el. A pápa ebédlőasztalán sorakoztak a világ legjobb borai. Draskovics a magával hozott tállyai borból kínálta meg az egyház fejét. Akinek annyira ízlett ez a bor, hogy felkiáltott: »A pápák asztalára illik ez a tállyai bor!«. Ez volt az első ismert dicsérete a tokajinak”. A tokaji aszú megszületését így kommentálják: „Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Sepsy Laczkó Máté, aki a nagyasszony birtokán a szőlőtermelést irányította, az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak. Így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Ráadásul a teli boroshordókat kivájt pincékben, »lőlyukakban« rejtették el a sarcoló török és osztrák katonák elől. Az eldugott borokból olyan kiváló minőségű ital lett, és a vincellérek kísérletezése során létre jött az aszúbor, amely Tokajt világhírűvé tette. A lőlyukak olyan alacsonyak voltak, hogy csak görnyedve lehetett oda belépni. Állítólag innét ered a mondás, hogy „a tokaji bor előtt meg kell hajolni”.
