Márton-napi színek, ízek, illatok
Őszbúcsúztató mulatság a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
„Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik.”– tartja mondás. A Márton-napi ludas étel fogyasztása egy legendában gyökerezik, mely szerint a 4. században élt szent ember, Márton a libaólban rejtőzött el a püspökké választása elől, az állatok gágogása azonban elárulta búvóhelyét, így vállalnia kellett a tisztséget. A Márton püspökről elnevezett nap a gazdasági évnek is fontos állomása, az őszi munkák befejezésének, a szüret végének időszaka, melyhez számtalan babonát, szokást köt a néphagyomány. Márton-nap időjósló, rámutató és dologtiltó nap is, nem utolsó sorban pedig – az adventi, elcsendesülő időszak előtt – az utolsó alkalom egy remek mulatságra!
Nincs ez másképp a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban sem, ahol a hagyományt követve november 9-én, 10–20 óra között énekkel és tánccal, élő zenével, bőséges libalakomával, finom újborral, hagyományőrző játszóházzal, kézműves műhellyel, libatollfosztóval, töklámpás-faragással, libasimogatóval és Márton-napi totóval készülnek Szent Márton napjára és az újbor ünnepére. A programot a Színek, ízek, illatok… új időszaki kiállításkhoz kapcsolódva idén színes előadások, illatos termékbemutatók és ínycsiklandó kóstolók is színesítik.
Mesés Vajdahunyadvár címmel ezen a napon rendezik meg a VII. Gyermekszínjátszók találkozóját is, melyen drámapedagógiai tevékenységgel foglalkozó iskolák, alkotóközösségek és színjátszó csoportok mérik össze kreativitásukat. A sokszínű mulatságot töklámpások esti, dalos felvonulása zárja a Vajdahunyadvárban.
