A stressz napos oldala

A stressz káros és kerülendő – ez a vélekedés mára szinte sztereotípiává vált. Kelly McGonigal pszichológus kutató a legújabb kutatási eredmények alapján rávilágít, hogy ez csak részben igaz; ha ügyesen használjuk, akkor a stressz energiaforrás, a személyiségfejlődés egyik motorja, sőt emberi kapcsolataink gazdagításának fontos segítője is lehet.

 Nem a stressz káros a testi-lelki egészségre, hanem ha rossznak tartjuk a stresszt

A stresszt eddig olyan tényezőként tartottuk számon, amely kiemelkedően negatív hatást gyakorol az egészségünkre és az életminőségünkre. Kelly McGonigal, a Stanford Egyetem kutatópszichológusa meglepő tudományos eredményekkel találkozott az elmúlt években: nem maga a stressz vezet káros következményekhez, hanem ha rossznak tartjuk a stresszt. Mindaz, amit talált, új alapokra helyezte a stresszhez való hozzáállását, egyúttal izgalmas anyagot szolgáltatott könyve megírásához. A szerző végül arra jutott, hogy a stressz nem olyasvalami, amit kerülnünk kell, hanem amivel érdemes összebarátkoznunk – a saját érdekünkben. Mert így a stresszből származó energiát nem arra fordítjuk, hogy mindenáron csökkentsük a szorongást és az idegességet, hanem arra, hogy jobban teljesítsünk – hogy sikerrel oldjuk meg az előttünk álló kihívásokat.

A könyv új értelmezési keretet kínál: életünk buktatóit, sőt hányattatásait olyan lehetőségeknek láthatjuk, amelyekből tanulhatunk, és amelyek által fejlődhetünk. A megpróbáltatások többé nem azzal járnak, hogy izolálódunk és elmagányosodunk, hanem alkalmat adnak a kapcsolatteremtésre. A gyomorszorítás, tenyerünk izzadása és a szapora légzés immár nem annak a jele, hogy „menten szétesünk”, hanem annak, hogy extra erőfeszítésre vagyunk képesek.

Kelly McGonigal utazásra hív: a tudományos eredmények, a példaértékű személyes történetek, valamint a stresszt újragondoló és átalakító gyakorlatok során végighaladva új szempontok és módszerek birtokába jutunk, amelyekkel új színben látjuk a nehézségeket és hatékonyabban tudjuk kezelni őket.