A világrend, Kissinger szerint
Soha aktuálisabb politikai bestsellert, mint amilyen Henry Kissinger Világrend című kötete. Egyáltalán: mi is az a világrend? Mikor lehetünk nyugodtak, hogy nem várhatók nagyobb politikai világrengések? Hát nem most, az biztos. De tévedés azt hinni, hogy az új kataklizma szeptember 11-gyel kezdődött.
Hogy akkor mikor, hol és miért? Nos, erre igyekszik választ adni ez a szellemesen megírt könyv, amelyet a világ egyik legbefolyásosabb politikusa írt, és amely izgalmasabb. ki tudja hány da Vinci-kódnál. A szerző kétezer év történetéhez nyúlik vissza, hogy megmagyarázza, amit ma, a XXI. században nem értünk.
Alig másfél évvel a kínai nyitást elemző, már második. kiadását élő Kínáról című könyve után itt a 92 évesen is aktív politikai elemző arra keresi a választ: hogyan lehet az ideológiai szélsőségek, az ütköző történeti víziók és a gyorsuló technicizálódás világában közös, a békét biztosító világrendet kialakítani? Merre tartunk? A nyugati világ fölé kerekedik-e a gazdaságilag erősödő kelet? Ha igen, mindez békés folyamat lesz-e?
Mintha csak a párizsi terrorhullámra utalna a könyv bevezetőjében, amikor azt írja: „ a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai, a népirtás ma is jelen lévő gyakorlata, és azoknak az új technológiáknak a terjedése, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat”.
Főleg erre az utóbbira figyeljünk, no meg arra, hogy „az információhoz való hozzáférés és a kommunikáció új módszerei minden korábbinál szorosabb kapcsolatokat teremtenek a világ régiói között, és globálissá teszik az eseményeket”.
Ma már nincs csak párizsi terror. Nem véletlen, hogy a világ számos európai fővárosában ugyanúgy gyászolták az áldozatokat, mint honfitársaik, főleg, hogy számos nem francia is elhunyt a robbantásos merényletsorozatban, mint ahogyan számos franciának és más állampolgárságúnak sikerült megmenekülnie. Nincs lassan olyan pontja ma a világnak, ahol éppen ne tartózkodnának külföldiek.
Oroszország és Amerika viszonya, az atomhatalmak felelőssége, a Közel-Kelet újfajta súlya – mindezek állandó változása olyan tényezők, amelyek még hosszú ideig meghatározzák a világrendet.
Kissinger, a Nobel-békedíjas, tapasztalt diplomata, volt külügyminiszter, szinte minden amerikai elnök mögött ott állt és tanácsaival segített eligazodni az egyre bonyolultabb világban. Rendet persze ő sem tud teremteni – de abban segíthet az Antall József Tudásközpont által gondozott kötet, hogy értelmezzük a hétköznapok egyre aggasztóbb történéseit.
Elek Lenke
