Reneszánszát éli a Dienes módszertan
A Pedagógusnap és az év végi matematika vizsgák alkalmából is érdemes feleleveníteni Dienes Zoltán emlékét, akit a „matematikatanítás varázslójának” is neveznek. A hazai pedagógia történetének egyik nagy alakja, a Dienes módszer alapítója a játékon alapuló matematika tanítás úttörője. A most szerveződő Dienes Társaság az ő szellemiségét szeretné megőrizni, illetve felhívni a gyerekek és felnőttek figyelmét, hogy miképp lehet kiegészíteni, frissíteni, izgalmasabbá tenni az iskolai tantervet.
Sok diáknak akad problémája a matematikával, amely már szinte mumus tantárggyá vált. Az okok mögött az egyéni képességek különbözősége és a tárgy nehézsége is állhat. A Pedagógusnap környékén érdemes feleleveníteni a legnagyobb tanáregyéniségek emlékét, hiszen ez számos tanulsággal jár a ma diák- és tanártársadalma számára is.
Miért mumus a matematika?
Dienes Zoltán, a „matematikatanítás varázslója” a játékosságot helyezte középpontba, és így forradalmasította a matematika tanulást. Így vélekedett: „Mondjuk ki bátran: a gyerekek többsége sosem jut el odáig, hogy megértse, mit is jelentenek azok a matematikai fogalmak, amelyekről tanul.”. A Londoni Egyetemen pszichológiai tanulmányait végző Dienes szerint a gyermekekre sokkal inkább jellemző a konstruktív gondolkodás, mintsem az analitikus. Szerinte egy alsó tagozatos gyermek sokkal többre képes bizonyos matematikai problémák megoldása terén, mint ahogy azt gondolták és gondolják róluk. Elmélet és gyakorlat egyaránt fűződik a nevéhez: míg sok országban matematika tanterveket rakott össze, illetve a matematika tanulás módszertanával foglalkozott, addig olyan játékokat is létrehozott, amelyek matematikai összefüggéseket segítenek megérteni, ilyen például a híres logikai Dienes készlet vagy a Dienes kockák.
A módszer megőrzése és népszerűsítése érdekében szerveződik a Dienes Társaság, amelyet Dienes Zoltán leszármazottai és barátai hoztak létre. Dienes felvetése – matematikától függetlenül – mindenképpen elgondolkoztató: „Ha elérnénk, hogy a gyerekek a cselekedet örömét többre becsülnék, mint a birtoklásét, ezzel olyan emberek felnevelését segítenénk, akiknek a magatartását nem teljesen a - bármilyen józan értelemben vett - önérdek határozza meg: akiket sokkal jobban érdekelne az, amit csinálnak, mintsem sokat törődnének azzal, hogy a szomszédaiknak jobban megy.
