Augusztus 20-án szinte kötelező elmondani, hogy az új kenyér ünnepe évszázados hagyomány. A néprajzkutatók viszont mást mondanak – és a valódi történet legalább olyan érdekes.

A kitalált hagyomány

A Néprajzi Múzeum 2003-ban kifejezetten erről rendezett kiállítást: „A kitalált hagyomány – Az aratóünnepektől az új kenyér ünnepéig". A tárlat azt mutatta be, hogyan vált egy felülről kezdeményezett szokás a köztudatban „évszázadokra visszatekintő, ősi" tradícióvá.

A gyökér a 19. század vége: Darányi Ignác földművelésügyi miniszter leirata kezdeményezte az aratóünnepeket, azzal a céllal, hogy helyreállítsa a gazda és a munkás közötti viszonyt. Az első „magyar kenyér ünnepét" 1937-ben Szegeden tartották – és nem augusztus 20-án, hanem június 29-én. A második világháború alatt kormányzói propagandaesemény lett belőle, 1945 után pedig pártpolitikai vita tárgya.

Vagyis a szokás nagyjából kilencvenéves, és a mai formája ennél is fiatalabb.

Ami viszont tényleg régi: az aratókoszorú

Az aratókoszorú hitelesen dokumentált néprajzi tárgy. Drótvázra font búzakalász-koszorú, nemzetiszín szalaggal és papírdísszel; a marokszedő készítette és adta át a gazdának. Nem augusztus 20-hoz kötődött, hanem az aratás utolsó vagy utolsó előtti napjához.

Az átadás ünnepélyes volt, a gazda megvendégelte a munkásokat, és helyenként vízzel öntötték le az átadót – eső- és bőségvarázslásként. A koszorút a mestergerendára akasztották, majd a következő évi vetéskor szemeket morzsoltak ki belőle. Az utolsó kévéből mindenki vitt haza egy csomót: szentkép mögé tették, vagy az őszi vetőmaghoz keverték.

És az ételek?

Itt jön a második meglepetés: nem létezik történeti ételsor, amely kifejezetten augusztus 20-hoz kötődne. Amit ma „hagyományos ünnepi menüként" emlegetünk, az modern, a médiában és a vendéglátásban formálódó szokás – pontosan illeszkedve a „kitalált hagyomány" logikájához.

Ettől persze még lehet finom. A jellemzően ajánlott fogások: pásztortarhonya, csirkepaprikás tarhonyával, paprikás krumpli, gulyásleves, szegedi halászlé, töltött káposzta, hurka-kolbász káposztaágyon, bableves füstölt hússal, sertéspörkölt nokedlivel, túrós csusza és hortobágyi húsos palacsinta.

Recept: hagyományos túrós csusza

Ha egyetlen fogást választanál, ez a legjobb arány idő és hatás között. Négy adag, 45 perc.

Hozzávalók: 40 dkg csuszatészta, 25 dkg húsos szalonna, 50 dkg túró, 4 dl tejföl, só.

Elkészítés: A tésztát bő, sós vízben kifőzzük, leszűrjük és lecsepegtetjük. A szalonnát felkockázzuk, száraz serpenyőben pörcösre sütjük. A kiolvadt zsírt a tésztára öntjük, hozzákeverjük a túró, a tejföl és a pörc felét, sózzuk. Tűzálló tálban elsimítjuk, a tetejére tejfölt kanalazunk, és 190 fokon 30 percig sütjük; az utolsó 5-10 percben grillfokozaton pirítjuk. Tálaláskor a maradék túróval, tejföllel és pörccel szórjuk meg.

A kenyér, ha magad sütnéd

Kovászos kenyérhez a szakmai ajánlás BL80-as kenyérliszt, hozzá legalább 10-15 százalék teljes kiőrlésű búzaliszt; alternatívaként rozs, alakor, tönköly vagy királybúza. Az ideális tésztahőmérséklet 26 fok, a sütőnek pedig legalább 250 fokot kell tudnia. Kelesztés szobahőn vagy lassítva, hűtőben.

Aki nem süt, annak van hivatalos referencia: az Ország Kenyere versenyre idén kizárólag kovásszal, hozzáadott élesztő nélkül, legalább kétféle lisztből, természetes magyar alapanyagokból készült kenyérrel lehetett nevezni. A nyertes kenyér a Magyar Ízek Utcáján kóstolható.

Mennyibe kerül idén a menü?

A KSH fogyasztói átlagár-adatai szerint a finomliszt kilója 238, a kristálycukoré 360 forint, tíz tojás 879 forint, a fehér kenyér kilója 972, a félbarnáé 750 forint volt a legutóbbi közölt havi adat szerint.

Egy augusztusra szóló sajtó-előrejelzés ennél kicsit kedvezőbb képet fest a lisztre és a cukorra – kristálycukor 320-335, finomliszt 230-240 forint kilónként –, a napraforgó-étolaj viszont 855-890 forintra drágulhat literenként. Ez utóbbi a pörköltnél és a paprikás krumplinál számít a leginkább. Az általános infláció közben mérsékelt maradt: júniusban 1,7 százalék.

Egy jó ok arra, hogy mégis megünnepeljük

Az, hogy egy hagyomány kilencven- és nem kilencszázéves, semmit nem von le az értékéből. A közös asztal, a felszelt kenyér és az aratás lezárásának gesztusa attól még működik – csak érdemes tudni, hogy nem egy ködbe vesző múltat ismételünk, hanem egy viszonylag friss, folyamatosan alakuló szokást viszünk tovább.