Az Appassionata című Háy drámának mostoha sors jutott: Nyugat-Németország számos színpada ugyanazzal az indoklással utasította vissza: veszélyes az enyhülésnek. Ezt írta Háy Éva, az író özvegye A barikád mindkét oldalán című, 2000-ben megjelent emlékiratában. Háy Gyula drámái életében és halála után is népszerűek voltak, de a börtönlét után szerzett, rendszerkritikus, ´56-os drámáját a politika mindenhol elutasította.
Vas-Zoltán Iván rendezőhöz Háy Éva juttatta el az Appassionata kéziratát 1988-ban azzal a céllal, hogy férje szerzeménye valaha egyszer színpadra kerülhessen. A rendező egy másik Háy-darab, a Varró Gáspár igazsága című dráma grúz bemutatója után érdemelte ki a bizalmat, így kapta meg a Svájcban magyar nyelven kiadott dráma kéziratát.
Az Appassionáta története szerint az évek óta Nyugaton élő, világhírű, gyönyörű, magyar zongoraművésznő 1957 márciusában váratlanul hazaérkezik, hogy kiszabadítsa a Kádár-kormány börtönéből forradalmár-költő férjét. A nemzetközileg elszigetelődött új hatalom ajánlatot tesz a házaspárnak: ha az Európa-szerte ünnepelt zongorista hajlandó a magyar fővárosban koncertezni, a költő pedig elnémul, szabadon távozhatnak az országból.
