Mini-interjú Kelemen József rendezővel:

Hogy hol végződik a színész és hol kezdődik a civil ember kérdése napjainkban is nagyon aktuális.

  • Amióta színház van a világon, nyilván mindig felmerül ez a kérdés. A színésznek az a dolga, hogy teljes személyiségével képviselje egy színpadi szereplő érzéseit, gondolatait, cselekedeteit. Ezért aztán óhatatlanul belekeveredik a magánélete a szerepbe. Ez néha nagyon fájdalmas. Egy figura élettel való „feltöltése” terápiás munkaként is felfogható számára. Sikerre vágyik és szeretetre, és ha ezt nem kapja meg a nézőktől, akkor nagyon el tud keseredni.

Rendezőként mi neked a legnagyobb kihívás ebben a darabban?

  • Mindannyiunknak számos története van színházról, színházi emberekről, szerelmekről, válásról, identitáskeresésről, amikről ez a darab szól – néhol talán érzelgősen, a romantika túlzó eszközeivel. A legnagyobb kihívás, hogy ezeket a tartalmakat a lehető leggazdagabban ábrázoljuk. Arra törekszünk, hogy a szereplők közti szenvedélyes viszonyokat tisztán, érthetően, ugyanakkor szórakoztatóan fogalmazzuk meg.

Milyen korban játszódik a darab? Milyenek lesznek a jelmezek?

  • Az írott darab a kora romantika kora, az 1820-as évek, mi ezt egy picit kitágítottuk az egész 19. századra, nem ragaszkodtunk teljesen a korhű viselkedéshez. Megpróbáltuk egy picit maiabbá tenni a történetet, de mégis ott tartani, ahol még érvényes tud lenni például egy párbaj. A jelmezek a steampunk vonalát képviselik, ami a romantika ruházatából alakult ki, annak habossága, merész vonalvezetése, gazdagsága jelenik meg benne – Velich Rita tervezésében – mai értelemben megfogalmazva.

És a díszlet?

  • Bagossy Levente a díszlettervező. A darab három helyszínen játszódik: a Dán nagykövetségen, Kean öltözőjében és a Drury Lane Színházban. Leventének sikerült apró változtatásokkal egy kis térbe megfogalmazni három teret. Finoman cizellált, otthonos kicsi színházat tervezett a Thália színpadára.